HOME | DD

Description
A hegyekben a nap, égetően sütött. A tizennégy éves Winema arca szinte már leégett a sok fénytől, a bőr kezdett mállani róla. Saruja a rengeteg sétától kopottassá vált, mert élete nagy részét a sziklák között töltötte. Fekete haja, melyet két varkocsba fonva hordott, most ápolt volt, akárcsak frissen mosott bőrruhája. Imádta a természetet, különösen a magaslati tájakat, és azoknak élőlényeit.
Éppen növényeket gyűjtögetett egy főzethez, amit a faluban látott egy könyvben. Annak segítségével bármilyen állat alakját fel tudja venni, és ő, egy hegyikecskéét szeretné.
Mögötte ágak ropogása törte meg az idilli csendet. Winema hátranézett, fekete haja követte mozgását, de nem látott semmit.
- Biztosan csak egy mókus. – legyintett, és tovább keresgélt. Lehajolt egy lila virághoz, megvizsgálta, és tarisznyájába tette. Ekkor ismét recsegés hasított a levegőbe. A lány megdermedt. Még éppen hátra nézett, de már késő volt.
A gallyak közül egy puma ugrott elő, mancsaiból körmei veszedelmesen közeledtek Winema felé, aki elesett, és úgy tűnt nem képes moccanni sem. Az utolsó pillanatban viszont megfordult, és lábai elindultak. A ragadozó éppen földet ért, de a lány már egy meredek sziklán mászott. Lábbelije leszakadt vékony lábáról, de élete fontosabb, mint a saru. Tovább haladt. Alatta az állat elszaladt, és úgy tűnt, inkább megkerüli a hegyet, mintsem, hogy elkezdi követni áldozatát. A lány nagyot szusszantott, mikor meglátta, hogy az ellenség eltűnt. De nem kellett sokáig várni a pumára. A hegy tetején ugyanis megjelent. Most már viszont nem volt menekvés. Pár pillanat volt neki, míg oda feljutott, Winemának míg leugrik az ugyanennyi. Menekülési útvonal mivel jobb híján nem akadt, meghúzódott egy bemélyedésben, és ott várt, míg a ragadozó elkotródik.

Description
A hegyekben a nap, égetően sütött. A tizennégy éves Winema arca szinte már leégett a sok fénytől, a bőr kezdett mállani róla. Saruja a rengeteg sétától kopottassá vált, mert élete nagy részét a sziklák között töltötte. Fekete haja, melyet két varkocsba fonva hordott, most ápolt volt, akárcsak frissen mosott bőrruhája. Imádta a természetet, különösen a magaslati tájakat, és azoknak élőlényeit.
Éppen növényeket gyűjtögetett egy főzethez, amit a faluban látott egy könyvben. Annak segítségével bármilyen állat alakját fel tudja venni, és ő, egy hegyikecskéét szeretné.
Mögötte ágak ropogása törte meg az idilli csendet. Winema hátranézett, fekete haja követte mozgását, de nem látott semmit.
- Biztosan csak egy mókus. – legyintett, és tovább keresgélt. Lehajolt egy lila virághoz, megvizsgálta, és tarisznyájába tette. Ekkor ismét recsegés hasított a levegőbe. A lány megdermedt. Még éppen hátra nézett, de már késő volt.
A gallyak közül egy puma ugrott elő, mancsaiból körmei veszedelmesen közeledtek Winema felé, aki elesett, és úgy tűnt nem képes moccanni sem. Az utolsó pillanatban viszont megfordult, és lábai elindultak. A ragadozó éppen földet ért, de a lány már egy meredek sziklán mászott. Lábbelije leszakadt vékony lábáról, de élete fontosabb, mint a saru. Tovább haladt. Alatta az állat elszaladt, és úgy tűnt, inkább megkerüli a hegyet, mintsem, hogy elkezdi követni áldozatát. A lány nagyot szusszantott, mikor meglátta, hogy az ellenség eltűnt. De nem kellett sokáig várni a pumára. A hegy tetején ugyanis megjelent. Most már viszont nem volt menekvés. Pár pillanat volt neki, míg oda feljutott, Winemának míg leugrik az ugyanennyi. Menekülési útvonal mivel jobb híján nem akadt, meghúzódott egy bemélyedésben, és ott várt, míg a ragadozó elkotródik.